twilight fanfiction 6.rész

Amitől a legjobban félünk, az már megtörtént velünk.

Sötétkamra c. film

*Éjfél után volt az idő. A vörös és hófehér bundájú farkas a vízesés előtt ül, és csak néz bele a semmibe. Szemei barnák. Üresnek látszanak, de nem azokban bánat és valami furcsa oda nem illő fény ül bennük mely gyönyörűvé, teszi csillogását. Halk léptek közelednek, de ő nem figyel, rá nem zavarja, csak nézi a hold tükrét a vízben.

/Mióta vagy itt?/hallja a hangot mely Sethez tartozik.

/Nem rég jöttem/jön a hazugság, hisz már legalább 1 órája itt ül.

/Mért kísért el? És mért volt olyan fáradt?/

/Álmok, fájdalom, keserűség. Túl sok az eltemetett emlék mely velük veszett el és sokat hánytorgattátok most./

/Azért nem aludt, mert sokat emlegették a múltját?/

/Aha/

/Akkor mért ment el veled a temetőbe?/

/Mert egy barát mellett mindig ott fog állni, azért mert mellette nem voltak ott, akiket barátnak gondolt. Ha itt tartunk, hogy volt merszed elvenni azt a naplót?/vicsorgott rá.

/Tudni akartam a múltját./

/És megtudtad, amit akartál?/

/Csak azt tudom, hogy szüksége van valakire, akit szerethet, aki mellette áll, akinek mindent elmondhat./

/Egy társra, aki sírva boldogan mellette áll? Na ne nevettess!/gúnyolódott.

/Mért nevetséges? Nem annak szántam komolyan mellette akarok lenni. Azt akarom, hogy megbízzon bennem és Leahban majd ezután a falka többi tagja./állt ki magáért és a gondolata őszinteségéért.

/Az akarod, hogy bízzon valakiben? Nem számít, ha nem te vagy az?/döbbent le.

/Ha boldog az sem érdekel, ha nem látom többet csak tudjam hogy az./

/Ezt már halottam. Mivel indián ezért nem nagyon vannak jóban a vámpírokkal ő, mégis beleszeretett egybe majd szépen alakult az egész és azt kérte a srác válasszon, most nem várja, meg míg arra kerül a sor./

/Kik közül?/

/Ő és a családja. Egy időben gyűlölte a családját jobban mondva a testvérét, mert hiába ikrek teljesen különböztek. Az egyik a vámpírokért a másik a farkasokért. Az egyiknek voltak barátai de nem volt túl népszerű a másik népszerű volt ugyan, de nem volt egy igaz barátja, sem akivel beszélhetett volna őszintén. Egymás életére vágytak többnyire./

/Ekkor menekült el?/

/Igen. Először./

/Utána?/

/Az egész rezervátumot kiirtották a vámpírok./mondta dühtől és gyűlölettől izzó szemekkel. Sethnek eszébe jutottak az olvasottak mindenre kapott egy magyarázatot.

/Mi történt vele ez után?/

/Mennem kell de, ha jót akarsz magadnak békén, hagyod, vagy csak nem nyomulsz annyira. Ha kíváncsi vagy rá és sikerül a terved idővel mindenki megtudja az igazat./- búcsúzott el.

/Kösz a tanácsot lehet, megfogadom./- gondolta utoljára majd visszaváltozott és leült persze felöltözve. Megint léptek hallatszottak majd egy kicsit jeges de lágy hang is párosult hozzá.

- Na megtörtént a nagy csevej?- ez a hang Laylahoz tartozott.

- Meg. Mit keresel itt? Nem szabadna itt lenned. Mégis mit gondoltál, mikor ide jöttél?-támadt neki hangjában aggódással.

- Nem tudom, csak ide jöttem. De ha már itt vagyok nem baj, ha csatlakozom?- kérdezte kissé félénken. Mire a másik meglepődött.

- Nem kérlek, ülj le.-intett a fejével.

- Kösz- mondta halkan és eleget tett a kérésnek de, lehet, hogy túl közel ült le a fiúhoz?

- Nem fázol?

- Egy kicsit de nem vészes.- kezdi, viszont későn, mert a fiú még közelebb húzta magához, hogy melegíteni tudja teste melegével.

- Köszönöm-motyogja neki.

- Mit? Hogy nem hagylak megfagyni?

- Azt is, meg hogy el akarod érni, hogy megbízzak másokban.

- Ne köszönd ez mind csak önös önző érdekeimet, szolgálja.

- Mégis miért?

- Mert ha megbízol másokban, akkor én közelebb kerülhetek hozzád-, teszi a vállára a fejét.

- Lehet de, akkor is szép gondolat- löki meg kicsit a fejét és most ő tette a másik vállára sajátját, míg a másik az övére döntötte.- Tudod a naplómba nem írtam teljesen konkrét dolgokat. Nem tudsz meg belőle mindent de, szeretném vissza kapni.

- Jó majd beugrok vele.

- A testvérem túlélte azt a mészárlást- suttogja sírós hangon megtörten, míg arcán könnycseppek futnak végig.- Ott voltam vele és mégsem tudom hova lett, mert elaludtam és ő eltűnt mire felébredtem.

- Én itt vagyok nyugodtan, elmondhatod-suttogta a másik, de ő csak átölelte és zokogni kezdett mely sokáig tartott de a fiú végig ott volt és csitítgatta.

- Köszönöm.

- Nem tettem semmi különöset csak azt, amit egy barát is megtett volna.- Egy barát-hangzott fel a lány elméjében a gondolat.

- Szóval ezen túl csak barátként akarsz mellettem állni?- kérdezett rá, de maga sem értett mért.

- Csak addig, míg máshogy nincs esélyem de, bármikor számíthatsz rám.- nézet mélyen a lány szemébe majd közelebb kezdett hajolni a srác már épp azt hitte megtörte a jeget, mégis a lány ekkor elfordult.

- Mért van az, ha belenézek a szemedbe, azt sem tudom, mit teszek. Mégis mindig csak azt akarom látni.- mikor rájött mit is mondott azonnal felugrott és lassan hátrálni kezdett.