Twilight fanfiction 5.rész

A világom tele van titkokkal, egymáshoz érnek, mint a dominók.

Ally Carter

- Ööö Derektől.

- És ki az a Derek?

- Hát nem egyértelmű?- néz ártatlanul.

- Csak nem az egyik kuncsaftod?- gúnyolódtam vele.

- Ha igen mit mondasz?-húzta fel egyik szemöldökét.

- Semmit, mert a te dolgod vagy várj, talán fizetek egy kört.

- Ó tényleg? Csak hogy tudd igen a kuncsaftom volt, de annyira megszeretett hogy most a jegyesem.

- Biztos, csak azért amit nyújtottál. Másra biztos nem vagy jó.

- És ki van ezen a képen-, veszek ki egy fényképet, amin ő meg két pasi van az egyik kb. vele egyidős a másik úgy 25 max.

- Az egyik az apám a másik meg Derek.- szóval tényleg igaz. Pedig reménykedtem benne, hogy csak viccel. Milyen szép is lett volna, ha csak nem akarná, azt hogy muszáj legyen velem lennie.

- Ne veszekedjetek. Tényleg kölcsön kaphatom ezt a történetet?

- Persze de léci vigyázz rá nagyon fontos. Meg ne add oda senki másnak.

- Még Sethnek se?

- Vele azt teszel, amit akarsz.

- Oookééé- húzta el nővérem a szót.- Na szerintem hagyunk aludni.

- Kösz és nektek is szép álmokat, ha lefekszetek még a mai nap során.

- Ja tényleg. Sötét holdnak tudsz szólni, hogy szeretnék vele beszélni?- szólok még neki.

- Mikor és hol?- hallom hideg de kíváncsi hangját.

- Szerintem olyan hajnali 1 körül, mert akkor már senki sincs kint közülünk este Samék vannak kint. Ha jól tudom.

- Hol akarsz vele találkozni?

- Leah hol kéne?

- Innen észak keleten van egy vízesés.

- Ott már járt meg fogja találni. Viszont most nem megy majd járőrözni. Úgy tudom, ma látogat el a szüleihez.

- És? Vele mész?

- Persze. Egyedül nem engedhetem el, mert a végén ott fog végezni magával. Eléggé megérintette őket a haláluk rosszul viselte. Úgy hogy én is akkor nem tudtunk egymásnak segíteni, mert mind a kettőnket megrázta a dolog. Most viszont mellette akarok állni, mint ahogy egy jó baráthoz illik.

- Tök mindegy csak legyen ott és kész. Na soha viszont nem látásra Leah gyere, vagy itt hagylak.- mentem ki az ajtón, de egy kicsit megálltam.

- Hé kislány tudom, hogy nem akarsz hozzá kötődni, de akkor is ez nem volt túlzás? Ez után meg itt fogod gyötörni magad, hogy mi lett volna, ha nem mondod ezt.- hallom Leah oktatását.

- Lehet, de nem bírnám, ki ha egyszer csak vége lenne ennek az egésznek vagy kényszerből, lenne csak velem érted? Ha tényleg szeretni fog akkor mellettem, marad ennek ellenére is és megbocsát majd nem? Ha meg nem én nem akarok bele szeretni, és mindent elkövetek, hogy ne kelljen.- csupán csak fél hogy nem szeretik viszont. De mi volt a hazugság? Még sincs senki, aki eljegyezte vagy már rég nincs együtt Derekkel és csak nem kérte vissza a gyűrűt? Miért nem akar közel engedni magához senkit? Hiába hagyta el a jeges stílust még mindig távolság tartó velem is, de Leahval is. Oldalra nézve látok egy aprócska könyvet, rá van írva, hogy napló de lakat nincs rajta. Tudom, nem szabadna de, elveszem és gyorsan zsebre vágom. Túlságosan is érdekel mi történt eddig vele. Min ment keresztül. Remélem, hogy nem veszi észre. Halom, ahogy elköszönnek és nyílik az ajtó, de én már a volán mögött, ülök.

- Mozogj, már szeretnék végre hazamenni.

- Fáj, hogy miattam ilyen-vélem leolvasni Layla szájáról a mondatot. Már képzelődök is és meg sem mozdult a szája.

- Tudom. Akkor majd még találkozunk.- int drága nővérem, és végre beszáll a kocsiba,  meg  sem várom, míg bekapcsolja az övét.

- Hova sietsz ennyire?

- Haza.

- Minek?

- Olvasni.

- Mit?

- Ó könyvet, újságot tök mind egy csak olvasni fogok és kész.

- Te biztos, hogy az öcsém vagy?

- Nem egy űrlény.

- Jó te vagy az.

- Te Leah mitől változtál meg ennyire?- kíváncsiskodom.

- Be-vé-ső-dés.- tagolja nekem a szót. Miután felfogtam mit mondott, ami beletelt néhány percbe röhögő roham jött rám ezért félre álltam a kocsival.

- Te komolyan szerelmes vagy?!

- Igen bajod?

- Nem. Nem csak azt hittem soha többet nem leszel szerelmes, és nem látlak ennyire boldognak.

- De most az vagyok, na mennyünk haza, mert nekem mennem kell felügyelni helyetted, és előtte meg szeretném látogatni.- hamar haza értünk Leah egy 5 perces átöltözés után el is ment én meg a konyhában ültem és elkezdtem olvasni azt a naplót. Nem értettem azokat, amiket olvastam. Egy vázlatos történetnek tűnt az egész dátumokkal, de nem történet volt csak érzések és gondolatok. De ami a legrosszabb az összes az övé. Átéreztem belőle mindent, amit leírt a kétségbe esett könyörgését mikor válaszokat keresve írt ebbe bele.

FÁJDALOM

"Hiába mondja azt nem abba halt bele, hogy megszülettünk, tudom ez nem igaz. Hiába volt az, ami hiába volt szinte legyőzhetetlen, azzal hogy minket választott aláírta a halálos ítéletét. Lélekben erősebb vagyok, mint ő, de ha én nem tudom feldolgozni ő, hogy fogja, hogy segíthetnék neki? Félek, hogy összetörik, és én nem tudok neki segíteni. Ha ez megtörténik az én hibám lesz."

MAGÁNY

"Nincs senki, akit közel engedhetek magamhoz nincs senki, aki igazán megbízna bennem. Egyedül vagyok ő, sincs mellettem. Félek túl, sokan néznek rám túl sok a kérdés, miért nem tudom a válaszokat."

KÉTSÉGBEESÉS

"Gyűlölet. Mért érzem ez nem helyes, mért érzem ezt iránta? Ő is ezt érzi? És a gondolat hogy ezt érzi, mért fáj, ha én gyűlölöm, ha utálom?"

FELISMERÉS

"Mindig tudtam, hogy különbözök tőle, de hogy ebben is ennyire különbözünk azt nem gondoltam, volna biztos, azok vagyunk egymásnak akik?"

MEGDÖBBENÉS

"Itt van egy ellenség az ő ellensége de, én ilyenné akarok válni. Újabb különbség újabb ok a gyűlöletre. De mért véd, ha megvet, amiért őket választom helyette? Talán mégsem engem, hanem a döntést gyűlöli?"

LEHETŐSÉGEK

"Ez leszel, vagy az leszel, színészkedsz, vagy felvállalod a saját érzéseid. Menekülsz, vagy szembe nézel vele. Felállsz vagy tovább, sajnáltatod magad. A családod vagy a szerelmed. Felállsz, vagy elbuksz?

DÖNTÉSEK

"Az leszek, akit te mondasz,színészkedem, mert az könnyebb. Menekülök, mert képtelen vagyok vele szembe szállni. Felállok, mert nem tűrom a sajnálatod. Melyiket válasszam a kettő közül itt megint elakadtam de, inkább a magány, mint a fájdalom ezzel eldobom a boldogságot a családom és a szerelmem. Ez vajon helyes vagy pont ezek a helytelenek?"

KÍN

"Elárult volna? Hisz szeretett vagy én árultam el magamat és őket is?

Minden romokban véres harc és halál ők, akiket választottam pedig fölényesen állnak felettük és nézik őket. Mindegyik szemében látszik a diadalittas fény. Mindenki nevet én pedig csak nézem a véres arcokat, az üres tekinteteket. Elvesztem mindenki elhagyott. Nem is én hagytam, hogy mindenki itt hagyjon."

HAZUG REMÉNY

"Ő még halványan lélegzik. Legalább ő még túlélte. Viszont a sérülése súlyos, ha nem segítek, meghal. Eltűnt de tudom hogy túlélte. Ő nem hal bele ennyire, mert küzdeni fog, ha másért nem is de értem igen. Túléli."

TEHETETLENSÉG

"Napok teltek el és én megint elmentem ő eltűnt már nem tudom, mit tegyek. Merre menyek mit tegyek. Néha megszállok egy hotelban utána, pedig kint éjszakázom, nem tudom, majd elválik."

Pár helyen olvastam csak bele és szinte biztos, hogy ennél borzalmasabb dolgok vannak bele írva. Nem értem Leah tud erről és nem szólt semmit sem? Már értem mért taszít el magától de, nem érdekel. Most még inkább mellette akarok állni, és nem akarok semmit sem tenni a bevésődés ellen.