Twilight fanfiction 3.rész

A szorongás annyiban különbözik a szomorúságtól, az aggodalomtól, a mélabútól, a nyugtalanságtól, a félelemtől vagy a haragtól, hogy nincs beazonosítható tárgya. Egy vegytiszta idegállapot, amelynek azonnali testi következményei vannak: szorítás a mellkasban, kapkodó lélegzet, idegesség, ügyetlenség (...), dühroham, aminek az első szembejövő issza meg a levét, elfojtott dühöngés, ami megmérgezi a vért, kiöli a vágyat, és éppen olyan kapkodóvá teszi a gondolkodást, mint a légzést.

Daniel Pennac

"Mi van, ha egyszer csak azt veszem észre, hogy nem gondolok a múltamra és nem emlékszem semmire azzal kapcsolatban, lehet egyáltalán ilyen? Megtörténhet ez? Lehetséges lenne, hogy átlagos emberként éljem a minden napjaim egy békés családban egy húggal és egy öcsivel. Iskolába járnék, és átlagos jegyeket szereznék majd egy átlagos munka, és valamikor valahol megtalálom a nagy őt is, végül együtt élnénk gyerekeim, lennének tőle, és boldogan élnénk, amíg meg nem halunk de ilyen nem létezik ugye? Vagy csak nekem nem adatott meg ez az egész? Nekem. Számomra nem létezik ez az idillikusan átlagos élet?És én mégis mért vágyok erre a felhőtlen életre pont, most amikor sikerülne mindent rendbe hozni igaz soha ne lesz átlagos de, mégis ez az enyém, ezt dobta a gép nem?Akkor el kéne fogadnom igaz?Hisz, vagy megszoksz vagy, megszöksz, csak itt élsz, vagy meghalsz."

Layla: Utálok vásárolni, soha nem szerettem a sok próbálgatásokat meg a többit. Mit meg nem teszek hogy olyan legyek, mint régen. Mikor tegnap elmondtam a helyzetet Leahnak ő, azonnal felajánlotta a segítségét nekem, csak tudnám miért. Azt is tudni szeretném, mért nem mondtam el, hogy van kocsim is és vezetni is, tudok, ezért ne nyaggassa az öccsét, bár nem tudom ki az, de ha tényleg jól emlékszem a hangjára, akkor az egyik falka tag lehetett. Talán ez is a változás jele vagy mi. Reggel van és készülődök, és most tisztában vagyok az idővel meg minden mással, vagyis kezdek élni egy kicsit de, még mindig sokat gondolok a családomra. Soha nem felejtek el semmit,senkinek, a vámpíroknak sem felejtek el semmit még rá is rátámadtam volna ha nem tartja a távolságot tőlem pedig szerettem bár a bevésődés nem volt meg akkor is  úgy gondoltam ő az igazi és soha nem kellesz nekem más. Na hosszú volt a gondolatmenetem, mert már közben fel is öltöztem. Most fekete cipő szürke csőnaci piros fekete csíkos felső és a fekete kabátom volt rajtam. Egészen korán volt ezért elmentem még reggelizni is, ami gabonapehely volt és hiába vagyok lassan 18 akkor is szeretem ezt enni vagy inkább már a szokásommá vált. Már nem is tudom igazán csak mindig ezt eszem s kész. Fél nyolc van olyan fél óra alatt, érek gyalog a Clearwater házhoz, úgyhogy talán indulnom kéne nem, de mi van, ha még alszanak, vagy ha későbbre gondolta ezt az egészet.

"Megint ugyan azok az érzések , mint mikor még gyerek  voltam, de nem értem hogy léphettem át ezen ilyen könnyen hisz az a férfi aki felnevelt meghalt a rezervátumban élők is meghaltak és a a az egyetlen ember aki megértett valamennyire az meg eltűnt és mindez az én hibám mert megláttak. És mégis most nem hiszem, hogy tovább kéne rajta rágódnom, hisz nem tehetek semmit vagy de? Talán meg kéne keresnem őt, de hol kéne keresnem egyáltalán él még?"

Layla: Mikor ezt érzem nem is, tudom, mit jelenthet, hogy nem bízom benne, vagy talán félek. Elegem van a gondolkodásból a végén drogozni, fogok, vagy begyógyszerezem magam. Mért akartam megváltozni egyáltalán és mért jöttem ide, hisz akárkitől megkérdezhettem volna, hol van, a hol tartózkodik általában az a féreg aki. Ez meg mi csak nem.

-A telefonom? Halló itt Layla Night kivel beszélek?

- Szia én vagyok az.

- Leah?

- Igen-igen, ha most elindulsz, mikorra érsz ide?

- Fél óra.

- Akkor indulj.

- Oké. És kösz hogy segítesz nekem.

- Erre valók a barátok. Na később.- ezzel a mondattal búcsúzott is, mert lerakta. A fejemben és a szívemben különböző érzések gondolatok tombolnak. Erre valók a barátok. Barátok. Barátok. Soha senki nem mondta, hogy a barátja vagyok vagy, hogy megbízhatok benne és megbízik bennem soha senki nem tette rajtuk kívül. Olyan boldogság és hála járt át, mint még soha. Ugrálni akartam örömömben és megköszönni Jacobnak hogy vele küldött el, hogy egyáltalán küldött valakit velem és féltett vagy lehet, hogy csak ellenőrizni akart de akkor is boldog voltam. El is indultam lassan és lustán gyalogoltam miközben fülig ért a szám. Ilyen sem igazán volt még. Régen mikor nem volt semmi gond az életemben akkor volt még talán akkor ovis voltam. Akkor boldog voltam és voltak igaz barátaim, de ennek vége és megint a múltban kötöttem ki. Lassacskán oda is érek. Bekopogtam az ajtón és 5 perc múlva Leah nyitotta ki nekem.

- Bocs csak próbáltam felkelteni Sethet.

- Aha. Te menj öltözni én majd felkeltem.- utasítom.

- Rendben. De vigyázz kicsit alul öltözött.- figyelmeztetett kicsit meglepetten.

- Már láttam alul öltözött pasit, vagyis csak nyugi.- hiába másnak nem tudom kimutatni, amit érzek most is hideg a hangom. És most biztos azt gondolja, hogy már voltam férfival, de nem még csak eszembe se jutott. Mindegy elindultam abba az irányba ahonnan a szuszogást hallottam. Bent az ágyon egy félig betakarózott fiút találtam, aki olyan idős lehet, mint én, és amikor az arcára tekintettem nagyot dobbant a szívem. Nem az nem lehet, hogy tetsszen nekem, mert én nem kötődhetek senkihez, mert mindig elárulom őket valahogy mindig egyszer egy kívülállóval utána a szökéssel, és azzal hogy.

- Hahó.- kopogtam az ajtón. Ezután bementem.- Seth be kéne vinned minket a városba és ehhez fel is kéne kelni, felöltözni meg a többi. Kelj fel hallod.- rázogatom meg egy kicsit a bőre, mint minden farkasnak meleg de ez most kellemesen hat rám csak még boldogabb vagyok tőle.

- Ki volt az-az alul öltözött pasi akit láttál?- morogja  álmosan vagyis felébredt a kopogásomra. De ez mit érdekli?

- Ha elmondom, felkelsz?- kíváncsiskodom és a hangomon, csak most veszem észre, de ellágyult már nem olyan hideg, mint eddig. Mi történik?

- Ja- morog megint. De felém sem fordul. Kedves nem?

- Apa mindig félmeztelenül vágta a fát és a Tesóm is, szeretett alsó naciban rohangászni mellesleg elég kigyúrt volt mindig is.

- Ezek semmit nem érnek, mert nem tudsz rájuk pasiként tekinteni .- értem szóval mást akar hallani, hát legyen.

- Volt még egy iszonyat helyes pasi akiért oda voltam. Ő azt akarta, hogy úgy is lássam, és én imádtam hozzá bújni, ha nem volt rajta felső.

- Szóval már nem vagy szűz.- most úgy behúznék neked egyet édes kis farkas barátom. Jézus ez már borzalmas csak nem Az lenne?!

- Nem, mert oroszlán vagyok.- erre kuncogni kezdett. De ez igaz most mi bajod?

- Aranyos vagy-suttogta halkan, lehet azt akarta, hogy ne haljam. Én. Én nem akarok aranyos lenni. Nem akarom újra ezt hallani még egyszer.

- Nincs bennem semmi aranyos. Na öltözz, le szeretném tudni a vásárlást minél hamarabb. Öltözöl?- válik megint hidegebbre a hangom.

- Ha maradsz.- teljesen ledöbbentem ez furcsa kérés főleg, hogy nem is látott még és nem is ismer.

- Bocs nincs kedvem egy kanos tizenéves társaságát élvezni. Maradj majd én, vezetek.- indultam volna az ajtó felé.

- Dehogy vezetsz-rántott vissza. Mi ez az aggódás?

- Nyugi ne szorítsd már a kezem ennyire.- a szorításának tuti helye maradna, de elenged. Barom ezt még visszakapod.- Tudok vezetni, van jogsim is. Kocsim is, ha azért félsz hogy összetöröm vagy karcolom éppen.

-10 perc és felöltöztem, még reggelizek és beviszlek titeket.

- Tőlem. Mit ígért neked Leah hogy így megváltozott a véleményed? Tegnap még nem akartál bevinni minket.

-A kattant barátnő nem is olyan kattant.- erre nevetni kezdtem. Nem vagyok kattant? Irtózom a felelősségtől. Menekülök a múltam elől. Paranoiás vagyok és útálom a kötődést szerintem elég kattant, vagyok.

- Nem is ismersz, honnan tudnád, hogy nem vagyok kattant?

- Csak megérzés. Amúgy tudtad hogy milyen finom az illatod? Olyan különleges.

- Én meg 5 éves vagyok.- ironizáltam. Egy ilyen keveréknek nem finom, hanem undorító a szaga.- Ne flörtölj velem, mert engem ez nem vesz le a lábamról, és ha mégis akkor sem engednék, utálom, ha kötődök valakihez, valamihez vagy épp függök tőle. Inkább elmenekülök, mielőtt már nem tudnék. Ezért is nem vagyok a családommal-megint hideg a hangom. A jó kedvem is hamarosan elszáll. Remek pedig még jó is volt ez a boldogság.

- Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak megbántani.- mondja bűnbánóan kedves hangon én, ezt már nem bírom.

- Mért ilyen kedves velem mindenki most hogy idejöttem? Nem értem senki nem ismer mégis mindenki kedves velem. Pedig mások tartanak az ismeretlentől nem?- kétségek törnek elő belőlem megint nem értem miért ilyen mindenki. Biztos, azért mert nem ismernek, nem tudják, mit követtem el, mit rejtegetek a világ elől.

- De te ember vagy nem ismeretlen. Nem jelentesz veszélyt senkire nézve.

- Nem ember, hanem egy szörnyeteg.- ezzel megbántottan kisé mérgesen mennék ki de, megint visszahúz és most el is, vetődök az ágyon. A szemeim szomorkásan és mérgesen villannak rá és ettől hirtelen magához tér.

- Nézd meg hol tart Leah.- küld el én meg könnyekkel küszködve szabályosan, kirontok az ajtón. Pont beleütközöm a lányba és a kedves mosolyától én is, rájövök valamire. Elindultam a változás ösvényén, de az, ami Seth és köztem történt én már éreztem én és a Tesóm nehezebben, vésődünk be és alakváltók között is nehezebb, vagyis csak lassan működik, ha viszont sokáig tartózkodom a közelében, és nem állok ellen neki, végleg belebolondulok. Nem fogok tudni elszakadni tőle. Ez nem tetszik nekem. Én. Én megint. Nem akarok megint akkorát csalódni, mint akkor régen.

- Na öltözik?

- Igen azt mondta 10 perc, eszik és mehetünk is.

- Azt hittem tovább fog készülni.- indult el a konyha felé.- Enni, inni valamit?

- Én kérek-jelent meg mögöttem a fiú.

- Jó mit kértek reggelire?- hú de lelkes vagyok a mai nap még reggelit is, készítek. Újra boldog voltam és a jegesség megint halványan van csak jelen pont, mint a szobában.

- Tojás rántotta.

- Nekem jó gabonapehely is.

- Oké. Hány tojás?- indultam meg a hűtő felé, de még láttam, ahogy Leah figyelmeztetően Sethre néz. Miért? Ja igen ő nem tudja, hogy én tudom, hogy farkas és ő nem tudja, hogy én az vagyok.

- Anyahajó hívja Sethet.- lengettem meg a kezem előtte.

- Szerintem 5.

- Értem.- gyorsan előszedtem a dolgokat, amihez szükségem lehet majd elkészítettem Leahnak amit kért. Ezután neki láttam a rántottának. Nemsokára kész lettem és letettem elé. Majd néztem, ahogy neki lát enni.

- De jó legközelebb is csinálhatnád Leah helyett ő nem tudja megcsinálni.

- Ilyen jó?- döbbenek meg.

- Na muti csak- kóstolja meg a nővére is.

- Tényleg jobb, mint az enyém.

- Akkor mehetünk.

- Persze.

- Én még kérek.- kezdett nyafogni Seth.

- Csak szeretnél. Majd ott eszel én, fizetem.- utasítottam.

- Ha velem eszel akkor jó, ha nem, nem eszek.- már megint egy ilyen ajánlat?

- Te aztán nyomulsz öcsi.- jegyezte meg drága barátnőm

- Már mondtam, maradj ott ahol vagy.- ment el megint a kedvem.