2014. március 29., szombat

Twilight fanfiction

Nem nagyon tudom, hogy is folytassam A kiválasztottakat így úgy gondoltam megosztom egy barátnőmnek írt Twilight-os fanfictionomat. Így itt az első fejezet:
.név: Szemszögből írt rész"."naplóbejegyzés * mesélő



"Egy olyan helyre igyekeztem, amit mindig el akartam kerülni egy olyan hely, ami tele van a mitikus világ lényeivel. Utáltam és utálom őket. Nem tudom hogy áll az idő, de most épp oda tartok Forksba és az ottani rezervátumba........"


*Egy nem túl magas lány, aki talán 16-17 éves lehet, sétál az erdőben. Egy házhoz tart, ami se, nem nagy se nem kicsi. Az öltözete teljesen fekete, olyan mintha elfordult volna a világtól. Sötét ruházata mellett a haja és szemei barnák, de tekintete rémisztően hűvös és magányos elhagyatott. Mikor oda ér a házhoz bemegy, de két óra és el is megy egy fekete táskával.*

"Nem tudom hány év telt el azóta, hogy elszöktem, de már azt sem hogy ki vagyok.  Mióta vége az életemnek. De most itt vagyok Forks környékén, és érzem hasonlók, vannak itt, mint én és olyanok is, mint akik elvették az életemet. Akár mennyi idő is telt el. Végezni akarok velük mind 1 szálig. Akár így akár úgy de végzek velük."


*Egy rét ahol két fiatalnak tűnő gyerek vagy épp tini szívta egymás vérét(nem szó szerint).A lány épp ide tartott magányt keresett talán de itt sem talált.
-Ó bocsi nem akartam zavarni-mentegetőzött azonnal, mert a két másik tini épp egy csókot szakított, meg mert feltűnt hogy ő is ott van.
- Ugyan nincs baj, nem tudhattad, hogy itt vagyunk-szólt kedvesen a pár lány tagja. - Renesmee vagyok.
- Én pedig Jacob. Te leszel az új rezervátumi lány igaz?- kérdezte érdeklődve utána meg mélyen szagolt egyet a levegőben.
- Igen én vagyok Layla Night. Na soha viszont nem látásra.- ezzel mosolyogva hátat fordított nekik és eltűnt az erdőben.*

"Vannak más félvérek is? De nem olyan, mint ő, vagy mint."

Jacob: A lány, akit az erdőbeli tisztáson láttunk Renesmeevel eltűnt próbáltam később a nyomára akadni, de nem ment. Eltűnt és sehol sem találtam még a házánál is kerestem de, nem volt ott pedig órákig ott ültem a tornácon egy tál sütivel "udvariasság" néven. És hogy mért kerestem a szaga furcsa volt. Nem volt sem, ember sem alakváltó de még vámpír sem. Nem tudnám megmondani, hogy mi is ő valójában egyikre sem hasonlít az a szag, amit nála éreztem és ráadásul még halvány is volt. Renesmee azt mondta, hogy ő csak a szemeit figyelte de abban is volt gyűlölet megértés és fájdalom egyszerre. Ezt sem értettem, mert a bunkóssága ellenére én egy boldog mosolyt láttam az arcán. Lassan megőrülök ez a pár napja tartó szaladgálás, kikészít és Renesmeevel sem találkozhatok. Mindjárt megöl az utána való sóvárgás és az, hogy megvédjem a falkámat akkor is, ha csak 3 farkasból áll. Félek az ismeretlentől és attól, hogy harcra kerül a sor ez most nem Cullenékre vonatkozik csak minket, farkasokat fenyegethet az a lány, ha az egyáltalán.



"Rég elvesztettem mindent már, nincs amit, elveszthetnék az életem mit sem ér. Nem kellenek szabályok, nem kell segítség az ellenségeimet én magam, akarom legyőzni, de mégis szükségem van pár infóra ezért, muszáj megtennem, ha úgy adódik."


*Rég elmúlt már az-az idő felettem mikor azt mondhattam ártatlan kislány, vagyok csak semmi több. Mégis a gyűlölet fenntartása szerintem gyerekes akár hinni a csodákban mind gyerekes dolgok mégis sok felnőtt hisz bennük és sok felnőtt gyűlöli a másikat. Sokszor kérdeznénk miért ilyen romlott a világ? A választ viszont senki nem tudja pontosan talán, azért mert senki sem egyforma talán csak, azért mert léteznek az érzések, és nem vagyunk tökéletesek vagy robotok. Ilyen dolgokon gondolkodik a lány. Hisz, sehova nem tartozik, hiába akar. Az erdőbe járkál fel és alá, mintha eltévedt volna de, nem az erdő olyan mintha csak az övé volna, ismeri, mint a tenyerét.*



Layla: Az a Jacob srác napok óta a nyakamra jár így az óta az erdőt járom nem, mintha sok dolgom lenne még nyári szünet, van így csak 2 hét múlva, kezdem az utolsó évemet. Bár már simán letehettem volna a tudásommal, de soha nem jártam suli közelében sem az általános óta számomra akkor véget ért a suli elmentem távol az otthonomtól úgy, mint most. Elszomorodtam az emlékek hatására de, mi mást tehetnék. Már rég nem vagyok a régi önmagam, pedig vissza akarom kapni. Nap hosszat szomorkodom, elvesztem az idő érzékem mire észre, venném, már este van, mint mindig nem emlékszem mikor ettem, de éhes sem vagyok, nem emlékszem mikor aludtam utoljára vagy, hogy hány nap is telt el nincs okom számolni őket, élni sincs okom és mikor a tükörbe, nézek csak a saját véres arcomat, látom, viszont, úgy ahogy akkor nézett ki. Nem látom a jövőt még a jelent sem csak a múltat abból is azt a napot és az-az előttieket. Az utat pásztázom és kiértem az erdő szélére előttem, pedig az út. Gondolkozás nélkül megyek tovább semmi, sem érdekel, nem nézek körül, és mire észre venném, már nem tudok lépni egy kocsi, közelít, felém lesokkoltam és minden homályos lett előttem a kocsi és a színek a fák minden összemosódott. Egy kéz rántását érzem, és hátra esek erre már magamhoz tértem, de a kéz, ami hátra rántott meleg túlságosan is meleg szinte éget.
- Hé jól vagy Layla?- a hangot felismerem Jacob az, de csak bólintani tudok, amire azt hiszi, hogy még mindig sokkos vagyok. Az ölébe kapott és 5 perc múlva már a házamnál is voltunk. Bevitt és leültetett a kint álló kanapéra. A telefonját kapta elő utána és tárcsázott egy számot.
- Haló itt Carlis.- szólt bele egy lágy férfihang, de ez túl lágy, ahhoz hogy ember legyen, vagyis ez egy.
- Jacob vagyok ide kéne jönnöd-kezdi a megmentőm, de én a szavába vágok.
- Nem rendelsz ide vámpírokat, ha csak nem akarod, hogy megöljem őket-, emelem fel a hangom utána, hanyatt vágódok, és keresztbe fonom a lábaim az ülő alkalmatosságon, miután ledobtam a cipőm.
- Jó akkor nem kell ide jönnöd, ha csak nem akarsz meghalni. Na mindegy de kéne egy kis segítség a lány, az előbb majdnem elütette magát mit kéne, tenne m.-a többit már nem hallottam mély álomba zuhantam. Mikor felébredtem a kabátom a kanapé támláján feküdt és nem rajtam, na meg olyan bűzt éreztem a saját házamban, mint amilyen a vámpíroké.
- Hülye korcs megmondtam, hogy ne hívass ide vámpírokat erre te hármat is ide hívtál.
- Ne hívj korcsnak, mert részben te is az vagy.
- Ja az anyám az volt, míg apám vámpír-és így folytattam tovább, elmondtam neki szinte mindent rajta kívül és azon kívül, hogy láttam, ahogy lemészárolni őket, na meg az erőmön kívül.
- Szóval az édesanyád meghalt pár nap múlva miután megszülettél és félvér vagy és apád nevelt fel a törzs segítségével 13 éves korodban, megtudtad mi az ábra, és 14 évesen leléptél mikor fél év múlva, visszamentél már csak a rommá dőlt épületeket találtad igaz?- foglalta össze.
- Igen- helyeseltem rá. Most olyat kérek, amit soha senki nem gondolt volna, hogy kérek majd.
- Figyelj Jacob kérhetek valamit?
- Persze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése