Mert bármelyik nap lehet egy új kezdet
Ch. Pedig minden olyan átlagosan indult mint minden nap, hogy a fenébe történhetett ez? Mit akarnak egyáltalán tőlem? És hol vagyunk?-futottak át a gondolatok a lány elméjén miközben a furgon hátuljában ült. Az egész hátsó rész sötét volt, csupán előlről áramlott hátra egy kis fény szürkébe vonva mindent.
-Te haver a többi ilyenkor már rég lekiabálta a fejünket nem?-hallatszódott hátra a csendes kérdés a vezetőtől.
- A kiabálással csak energiát vesztegetek -vetette oda unottan. Bár legszívesebben ő is őrjöngött volna eleget téve a feltételezésnek. A baj annyi volt vele, hogy ahhoz túlságosan is sokkolva érezte magát.
- Jé megszólalt a hercegnő- vigyorgott hátra a másik. Fekete vasalt haja belelógott méregzöld szemeibe.
- Oh akkor mégse ájult el ijedtében- kezdte hergelni a másik,de a lány még csak vállat sem vont rá lepergett róla minden amit mondtak. A beálló szótlanságot mégis a lány törte meg.
-Hova megyünk?-kérdezte csendesen. Próbált valamelyest észhez térni.
- A főnökhöz.-pillantott újra hátra a fekete. Arcán még mindig széles mosollyal.
-Kik vagytok?-nézett mélyen a szemébe, mire ő csak elvigyorodott, mintha már várta volna a kérdést.
-Nos kislány mi vagyunk a híres neves Den-Ren páros-kacsintott rá.
- Aha-bólintott mindent tudóan. Olyan volt mintha már hallotta volna ezt a két nevet. Mintha ismerte volna a két elöl ülő srácot.
- Minek kellek a főnökötöknek?-nézett maga elé lehajtott arccal így rövid haja arcába hullt eltakarva üveges türkiz szemeit. De a kérdés csupán gondolatait terelte el bármennyire is tűnt úgy mintha ott lenne.
- Nem sokára megtudod-mosolygott sejtelmesen a másik.
- Jajj Den te mindig csak ilyen válaszokkal húzod őket- sóhajtott társa.
- De mért? Mit csináljak ha nem mondhatok semmi lényegeset?!-háborodott fel.- Mellesleg jó móka-vigyorgott el megnyugodva.
- Ha te mondod- motyogta félvállról hátra pillantott a lányra.
Azt mondták ő a legvidámabb erre tessék nem hogy nem a legvidámabb, de tiszta depressziós-gondolkodott el.- Ő lenne a Halál?-jutott hirtelen eszébe. De elhesegetve a gondlatot inkább a vezetésre koncentrált.Ami viszont nem hagyta nyugodni igy csendben gondolkozott rajta míg társa tömte magát a lány pedig a lehetőségit latolgatta.
- Megérkeztünk.- Jelentette ki 2 óra múlva egy rozoga épület előtt leállítva a motort.
-Na végre megérkeztetek Den és Ren a főnök már kezdett kijönni a sodrából.
- Mi ne má'. Azt ne mond hogy mi értünk vissza utoljára.- esett kétségbe a fekete az előttük állóra nézve.
-De haver ő itt a hiányzó láncszemünk. Az 5. kiválasztott.-vigyorgott rájuk sunyin. A lány zsebre dugott kezekkel és összehúzott szemöldökkel állt a két fiú között miközben a velük szemben állót nézte. A fiú egy fejjel lehetett magasabb nála szemei éj kéken csillogtak és már-már fekete haja a szemébe lógott. A lány keze halványan égni kezdett,de nem foglakozott vele. Ahogy azzal sem, hogy ő meg akart szökni. Úgy érezte a kék szemek magába szívják.Olyan volt, mint egy örvény.
-Jössz?-nézett rá az amelyik a kocsit vezette. Így a napon látszott sötét barna szigorú szeme és tűz vörös haja.
-Hm? Ja igen-kapott észhez ami a többiknek is feltűnt. Az épület bár kívülről romos volt és kicsi bentről mintha kicserélték volna. Belülről tágas és több emeletes volt. A padló szépen fényezett, a felfelé vezető lépcsőkön vörös szőnyeg, a bútorok pedig a régi időkbe illettek ugyan, de semmi bajuk nem volt. Akár egy régi nemesi család kúriája. Ámulva nézett körbe. Szemei hitetlenségtől és csodálattól csillogtak, ajkai pedig elnyíltak a döbbenettől.
-Mintha csak álmodnék-suttogta maga elé. Rajta kívül senki nem érthette mért pont ezt mondta. Senki nem látta a hónapok óta tartó különös álmaig. Lassan vezették fel az emeletre, ahol hasonló szoba tárult elé. De mielőtt megcsodálhatta volna bevezették egy ajtó mögé. Egy üvegablak és egy vezérlőpult volt az amit először észre vett. Ahogy a fejét elfordította látta meg másik négy sorstársát és meglepődve tapasztalta hogy ha csak látásból is de mindenkit ismer.
-Aileen ugye te...?- kezdte a felé közelebb eső lány. De ő figyelmen kívül hagyva vágott közbe.
-Mégis mit keresünk itt?- adott hangot döbbenetének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése